Tudom, ez nem harmincperces fogás, de ha ügyesek vagyunk, este, mialatt a vacsora fő, megsütjük, meghámozzuk a paprikákat, így másnap a leves összeállítása már tényleg semmiség!

Hozzávalók: 4 db piros vagy sárga színű, vastag húsú kaliforniai paprika, 1 fej vöröshagyma, 1 cikk fokhagyma, extraszűz olívaolaj, 1 ágacska rozmaring, 1 dl száraz fehérbor, só, bors, 1 dl tejszín, egy zellerszár, frissen facsart citromlé

A paprikákat egy tűzálló tálba helyeztem, és 220 fokos sütőben addig sütöttem, amíg a héjuk szinte teljesen megfeketedett. Ekkor kivettem a tálat, letakartam, 5-10 percig állni hagytam, majd levettem a fedőt, és a paprikákat meghámoztam.

Egy lábasban felhevítettem az olívaolajat, megpirítottam benne a fokhagymát és a rozmaringot, majd mindkettőt kihalásztam, és kidobtam. A megmaradt illatos olajon megdinszteltem az apró kockára vágott hagymát, hozzáadtam a hámozott, sültpaprikát, a fehérbort, sót, borsot, és az egészet kb. 10 percig főztem, botmixerrel a nyers zellerszárral együtt pürésítettem. (Ha nagyon szép sima levet szeretnénk, mindenképp szűrjük át!) Kóstoltam, és mivel kissé tolakodónak éreztem az ízét, adtam hozzá nem több mint 1 dl tejszínt, forraltam rajta egyet, levettem a tűzről, újrakóstoltam, facsartam bele egy kevés citromlevet, és először csak egy pötty citromos-kapros tejföllel, másodszor pedig kapros olívaolajban megpirított fokhagymás kenyérkockákkal tálaltam. Ember tejfölös vívmányok helyett, tőle megszokott módon parmezánt reszelt a tetejére és meglocsolta egy kevés olívaolajjal is.