Többen is jelezték e-mailben, hogy várják a karácsonyi receptjeimet. Bajban vagyok ám, mert őszintén bevallom, nem készülök semmivel. Ennek pedig egyetlen oka van: Magyarországon karácsonyozunk. Márpedig Magyarországon "magyarul" szeretek enni. Évszázadok óta halászlevet és valami halas másodikat eszünk, és ez nagyon valószínű, hogy az idén is így lesz. (Biztos lesz még sok-sok sütemény, meg hús is.)
Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon várom már, hiszen itt -original hozzávalók nélkül- igen nehéz visszaadni az eredeti ízvilágot. Néha ugyan próbálkozom -volt már fejtett bab leves, töltött káposzta, tojásleves, nem beszélve a sok, bográcsban készült ételről-, de sohasem sikerül ugyanazt produkálni, mint otthon.
Karácsonyi dekorációt sem készítettem. Ez van. Lélekben készülök. És izgatottabb vagyok, mint egy kisgyerek. Hónapok óta csak Skype-on és MSN-en kommunikálok a családommal. Na, jó, egy dolgot azért mégis kiterveltem: M. szomszédomnak egy adventi naptárat, ami annyiból áll, hogy minden nap bedobok a postaládájába egy kis csomagocskát mindenféle földi jóval. Hétfőn a Perugina Nero narancsos csokikockáiból csomagoltam (tudom, hogy imádja), tegnap egy kis csomag fekete tea került a pakkba, ma megint csoki lesz, holnap torino környékéről gyűjtött mogyoró, a többit meg még nem tudom.
Persze azért a héten még sütök egy adag mézeskalácsot ;-)
